Főoldal | Horgász Suli | Pergető horgászat | Balin | Süllőkirály balinokkal

Süllőkirály balinokkal

2010-12-09 20:51:03



Bokor Károly a Magyar Horgász munkatársaként, több könyv szerzőjeként, nem csak hogy elismert szaktekintély, s a süllőzés koronázatlan királya, de nevezhetjük egyszerűen úgy is: a Legjobb. A Duna, Mohács alatti szakaszán kísértük el egy délutáni horgászatára.

A szeptember már a vége felé jár, az ártéri fák lombja, azonban a csapadékos nyár hatására még mindig dacol az ősszel. Zöldellő fák alatt egy kis híd ível át a holtág növényekkel zsúfolt vizén. Ezen a hídon találkozunk Bokor Károllyal. A fűzfák tisztelettudóan bókolnak előtte. Rövid megbeszélés után döntünk a horgászat helyét illetően, és fél szemmel az éppen beboruló eget kémlelve szállunk újra autóba.

Az élő Duna csak néhány kilométernyire hömpölyög, oda igyekszünk. Bár Károly legutóbbi könyvében az Óriások Táncá-ban új kedvenceit, a harcsákat kergeti, most mégis egy klasszikus, nosztalgiázó, folyami süllőzésre készülünk. Rövidesen el is érjük a kikötőt, ahol Karcsi és barátai a csónakokat tárolják. Kormoránok, récék húznak felettünk. Ez már a Nagy-Duna.

Készülődés

A csónakos horgászat megköveteli a legkörültekintőbb előkészületeket, hiszen itt csak az áll a horgász rendelkezésére, amit az induláskor bepakolt. Károly most is, mint mindig, aprólékosan állítja össze a csónakba valókat. Amint minden szükséges velünk együtt a csónakba került, célba vettük a tegnap jó süllőket adó, túlparti fákat. A tíz lóerős motor valósággal repíti a csónakot. Pár perc, és már horgonyzunk is. Miközben Karcsi az orrból leengedi a több mint húszkilós ólomsúlyt, nem csak arra ügyel, hogy ő maga ne zörögjön a hajóban, hanem arra is, hogy a fenékre eresztett nehezék is csen-desen érjen talajt. Hátul nem szükséges rögzíteni magunkat, a víz sodrása irányban tart, a csónakmotorral pedig folyamatosan lehet korrigálni a hajó riszálását. Az aljzat aránylag kemény, a terep viszont nagyon akadós, ezekhez a viszonyokhoz a legideálisabb, és egyben legegyszerűbb módszert, a fenekezést választja a mester.

Felszerelés, csalizás

Egyszerű Sportex üvegbotokon, tradicionálisan jó Shakespeare orsók, dobjukon negyvenes, illetve harmincötös zsinórokkal. A végszerelék 70 g-os, a főzsinórra gumiütközővel, rövid da- milon felerősített ólom, és a stoppertől számítva kb. 70-80 cm-es előkére kötött horog. Károly a Mustad süllőző horgaira esküszik, azokból is a 4/0-ások váltak be, elmondása szerint a legjobban. A csali, lötyögősre készített halszelet.

Fontos a pontosság

Nem messze a parttól, jó négyméteres vízbe, a folyásiránynak lefelé, a csónaktól mintegy húsz méterre veti a horgokat, közvetlenül a fatuskók közé. Látszólag találomra csobbantak az ólmok, ám Bokor Károly ismeri annyira terepet, hogy pontosan tudja, hová szabad dobnia, úgy, hogy ne akadjon el.
Most a halszelet arasznyira táncol a tuskó mellett. A süllők ugyanis ilyenkor szinte belesimulnak az akadóba, tehát ha esznek, mindenképpen megtalálják a csalit. Ezért is felesleges véleményem szerint ilyen horogmarasztaló helyen tapogatni, hiszen csak egy asztal nyi területet lehet meghorgászni, amire a legalkalmasabb technika még mindig a fenekezés magyarázza a módszer lényegét Károly. Majd halkan megjegyzi, hogy bár a legjobb helyen ülünk, a közelgő eső, a borult idő, no meg a déli szél egyáltalán nem kedvez a kapásnak.

Csipkelődő keszegek

Egy perc sem telik el, mikor az első mozgást észleljük a bal oldali boton. A lágy üvegspicc a legapróbb kapásokat is jelzi. Károly kommen-tálja a látottakat: az apró ütögetések valószínűleg fehérhalak lehetnek, melyek egyből megta-lálták a friss, illatos csalikat a kavargó vízben, ám mivel szájuk kicsi ahhoz, hogy horoggal együtt benyeljék a szeletet, csak rángatásra futja az erejükből.

A másik bot spicce óvatosan bólint egyet, a horgász keze máris a nyél fölött, de hamar alábbhagy az érdeklődés. Károly elmeséli a rövid szünet alatt, hogy akadt már halszeletes horgára termetes nyurga, de kapitális dévér is, nemkülönben kecsege és óriás garda is. Most azonban csak apró maszatolások a botvégeken, az igazi bólogatós kapás még várat magára. Karcsi rövid botemelésekkel kicsit megmoz-gatja a csalit, ezzel is cukkolja, próbálja kapásra bírni a tüskéshátúakat. Az eső közben megkezdi kopogós koncertjét az alumínium hajó dekkjén. Mi tagadás, szívesen kihagytuk volna ezt az előadást. Még néhány, a végletekig kockáztatott bedobás után is csak a szokásos keszeg szöszmötölések, mindkét boton. S mivel később sincs érdemleges mozgás, megvárjuk az eső végét, majd odébbállunk.

Árulkodó jelek

Ujabb hely felé hajózunk. Azonban a világos-barna folyó a túlpart előtti területen imitt- amott, foltokban sötétebbnek tűnik. Károly szerint ez azt jelenti, hogy a fenéken kezdenek újra kialakulni az évekkel ezelőtt eltűnt hókonyok, melyek most megint kicsit megdobják, megkavarják a vizet. Csak próba szerencse alapon ismét megállunk egy rövid időre. A bevetett készségeken hamarosan megjelennek a már ismert csipkelődő kapások. Az egyik egy busa, a másik egy termetes bálin. A rövid csendet hosszú percekre elnyomja a levelibékák millió torokból felszakadó éneke. Igen, ez az, ami a nagy horgászt élteti: a Duna és az ártéri erdő világa, a megunhatatlan nyugalom. Ilyenkor az sem baj, ha üres a szák.
Váratlanul kapáskezdemény az egyik boton, de hamarosan csak az izgalmak maradnak, a spicc újra mozdulatlan. Nem is várjuk meg a szemetelő eső elálltát, ismét felszedjük a súlyt, irány egy újabb terület.

Az első halak

Benne vagyunk az estében, amikor utolsó állásunkon is vízbe kerülnek a horgok. Látszólag a folyó közepén tanyázunk, ám alattunk átlagos a vízmélység, homokzátony, helyenként medertörésekkel. Ez a nagy süllők és a nagy balinok vize. A Károlytól kapott vegyvédelmi kabát nem ázik át, viszont annál nehézkesebb. Nem is tudok benne forgolódni. Az eső, a kemény műanyagon, hangos koppanásokkal tudatja: ismét szakad. Kitartóan szuggeráljuk a botokat. Az egyik spicc mintha meg is rezdülne. Mit rezdül, komótosan bebillen. Egyszer, kétszer, háromszor. A negyediket nem várja meg Karcsi, belenyúl, de hamar látható a lágyan hajló boton, hogy hal nem akadt a horogra.

Ezek a balinok... mérgelődik a mester az orra alatt. Pár perc elteltével megint kapás. A rángatásba húz bele Károly és rögtön tudatja, hogy kis süllő éhezett meg a szeletre. Valóban, nemsokára ott táncol a csónak oldalánál egy süllőcske. Karcsi kicsit furcsállja is, hogy pont itt akadt horogra ilyen apró példány, úgy látszik, még neki is tud meglepetést okozni sze-retett Dunája.

Bólogat a bot

Az eső nem törődik a horgászokkal, igaz ők sem az esővel, így továbbra is zuhog, mi pedig , maradunk a folyón, várva a nagy halakat.

Hamarosan új halfilé kerül a szerencsés horogra, majd Károly az előző helyre veti be a készséget. Mintha a botok összebeszéltek volna, most a másik jelez kapást. Nem is akármilyen bólogatást szakított meg egy erős bevágással a horgász, de még az akció előtt jelezte, bizonyára bálin érdeklődik odalenn. A következő pillanatokban kétség nem férhetett a tipp helyességéhez. A megiramodó hal, azonnal felbukkant a felszínre ugrásokkal próbált menekülni, ám a horog biztosan ült a szájában. Károly óvatos pumpálásának hatására egyre közelebb és közelebb került, de még eleven erőként tört a mélybe a közvetlenül a csónak előtt is. A rövid pipáitatás kicsit elkábította, ezalatt a mester egyetlen biztos mozdulattal ráfogott a feje mögött, és így szák nélkül emelte be a csónakba a termetes balint. Gyorsan bilincsre került a korábbi hal mellé.

Balinbál

Újra bedobni már nem volt idő, hiszen most a másik bot spicce bukott szinte a vízig. Ennek már nem is kellett bevágni, csak behúzni. Szerencsére a horog rendesen akadt, majd elemi erővel húzott le vagy tíz méter zsinórt a dobról az ismeretlen hal. Ekkor Károly megálljt parancsolt, és visszafordította a halat. Am az mit sem törődve a körülményekkel, folyással szemben kezdett felúszni a csónak felé, ez veszélyes pillanat volt, hiszen akár a hajó alá is beszaladhatott volna, ám szerencsére meggondolta magát és váratlanul a medernek vette az irányt. Ugyan így lelassult rohanása, de ereje még mindig távol tartotta tőlünk. Aztán Károlynak sikerült erőteljes húzással visszatornázni a halat, melyet ismét egyértelműen balinnak gondolt. Nyolc-tíz perces huzavona végén egy kapitális, ezüstös test pihent a csónak mellett, ezt már azonban szákolni kellett. Beemeléskor a hal megbosszulta sorsát és olyan cirkuszt rende-zett, hogy szinte átépítette a hajót, de végül szerencsésen bilincsre került ez a példány is, így kipihenhettük az izgalmakat és zsákmánnyal gazdagon térhettünk vissza a kikötőbe.

A nap végén

A mérlegelés során az első bálin 2,5 kg-osnak, a nagyobbik 6,2 kilósnak bizonyult. Károly a tőle megszokott szerénységgel beszél a fogásokról és elmondja, hogy a süllők bizonyára megérezték a heves időváltozást, és feltehetőleg ezért hagyott alább kapó kedvük. A horgászszívet megdobogtató bálin zsákmány látványa, viszont mindkettőnkben feledteti a goromba esős idő emlékeit.

A cikkhez tartozó 6képmegtekintéséhez regisztrációra van szükség.

Szerző:	Forrás:	Megjelent:
danisoad	amatorhorgaszok.hu	2010-12-09 20:51:03

 

A szerző további tananyagai: