Főoldal | Horgász Suli | Pergető horgászat | Csuka | Csukák a kavicsbányából

Csukák a kavicsbányából

2010-12-09 21:14:22



A vízzel telt kavicsbányagödrökben a csukák nagyra nőnek. Ősszel Neville Fickling ezeket a ragadozókat hívja ki párbajra.


A kavicsbánya tavakhoz tervezett csukázó kirándulás nem mindig eredményes. Jól tudja ezt a ragadozó halak horgásza, Neville Fickling is. Elhatározta, hogy megmutatja, hogyan vadászik csukára Nottinghamshire két kavicsbánya-tavában. Mindkét tóban átlátszó a víz; az elsőben főként pontyok élnek, a másodikat inkább csukák lakják.

A pontyos bányató

Neville úgy döntött, hogy a pontyos tónál kezdi a horgászást. Kicsit meglepett a döntése, hiszen csukázni indultunk, de Neville néhány napot szánt a túra megtervezésére, tehát minden bizonnyal tudta, mit csinál. Mindkét, egymással egyébként összeköttetésben álló bányatóban élnek csukák is. A foltos ragadozók tehát vándorolhatnak egyikből a másikba.

Az első tóban esetleg kevés csuka van, de ott senki sem horgászik rájuk. És ha netán itt nem sikerülne egyetlen csukát sem fogni, legalább tudjuk, hogy a kőhajításnyira lévő másikban kapitális példányok is rejtőzködnek.

Gyakorlatilag senki sem háborgatja itt a halakat, mert a kavicsbánya egy cég tulajdonában van, és a horgászáshoz külön engedély kell. A magabiztos Neville apróra vágott makréla és heringhússal etette a helyet. A csukázáshoz két gerinces 3,7 m hosszú, 1,4 kg-os csukázó botot hozott magával. A makrélák 60 méterre való bedobásához, és egy-egy igazán nagy hal elleni küzdelemhez valóban erős bot kell. Bár már jól bent jártunk az őszben, a bányatavak partja még mindig tele volt vízinövényekkel, ezért Neville 6,8 kg szakítószilárdságú zsinórt választott. A kapásokra két, az orsó közelében felszerelt elektronikus jelző volt hivatva felhívni a figyelmét.

Semmi sem történik

Fogadok, hogy már meg kellene lenniük az első kapásoknak mondta Neville. Régóta csukázik, nem beszél hát a levegőbe. Forró kávét töltött magának a termoszból, és a csomagtartó felemelt fedele mögött kényelmesen letelepedett bizonyos távolságra a horgászbotoktól. Úgy láttuk, mintha a szemében néma szemrehányás lenne a botjainak: miért dermedtek mozdulatlanságba a tartókon? De a botok némák maradtak.

Kinek az ötlete is volt ez?
Semmi sem lesz abból, hogy túljárjak a nagyfogúak eszén mormogta bánatosan Neville. Próbálkozzunk a másik tónál, de az eredményt nem garantálom. Egyetlen terv sem tökéletes, és köztudomású, hogy a csukákat néha igazán nehéz megérteni.

Átmentünk hát a csukás tóhoz. A felszerelés összerakása után Neville felhívta a figyelmünket a tó néhány sajátosságára.

Mély, partján növényzettel és sásmaradványokkal a sekélyebb helyeken. Nem messze a parttól a fenéken láthatatlan kavicshátak vannak, meredek oldalakkal. Éppen ezek felett keringenek a táplálékra vadászó csukák. Neville jól tudja ezt, mert évek óta sokat foglalkozik ezzel a vízzel.

Továbbra is semmi...

A horgászhely megváltoztatása sem hozott eredményt, amire Neville egyébként számított is. Jó nap ez arra, hogy a csukázásról csevegjünk, de szívesebben látnám valamelyiket élőben is szögezte le elkeseredetten.
A szél szabadon száguldozott a szürke tájban, és Nevill behúzódva autójába elkezdett reszketni a hidegtől. Pesszimizmusát még egy csésze különlegesen felerősített kávé sem tudta eloszlatni.

Neville hirtelen felegyenesedett, bár nem is csippentett egyik kapásjelzője sem. Elég volt rápillantani a zsinórra: észrevette a kapást, még mielőtt kapásjelzője tudatosította volna, hogy egy hal felvette a csalit.

Bevágott. A bot nagy ívben meghajolt, majd kiegyenesedett. Egy újabb csalódás a kapástalan reggel után... Neville behúzta a szereléket és megvizsgálta a csalit. A keszeg mindkét oldalán jól látszottak a csukafog nyomai. Nyilván egy kis csuka volt, amelyiknek nem ízlett a halam. Talán egy pici falatra volt csak kedve mondta nekibúsulva mindjárt meglátjuk. Egy sokkal kisebb halat dobott be ugyanarra a helyre.


Megvan!
A csali ott ért a vízbe, ahol az előzőt megtámadta a csuka. Neville megfeszítette a zsinórt, és beállította a kapásjelzőt.
Szomorú ábrázattal beült kocsija hátuljába, és éppen mondani akart valamit, amikor a kapásjelző váratlanul berregni kezdett. A bot erős hajlása mutatta, hogy ezúttal tisztességes méretű hal szájába került a csali.


A csuka azonnal menekülni kezdett. Neville lazított a féken, és hagyta, hogy a hal kiússzon a mély vízbe. Az ilyen dús növényzetű horgászvizeken az a lényeg, hogy a halat a parttól távol fárasszuk, ahol nincsenek akadok. Csak ezután lehet a zsákmányt gyors tempóban a partközeibe vontatni. Neville csukája másodszor is megiramodott, de a 6,8 kg-s zsinór nem hagyott neki egy szikrányi esélyt sem.

Ügyesen manőverezve a bottal, a felszínre vezette a halat, és úgy látszott, hogy már vége is. A csukának azonban más volt a véleménye, és azonnal lebukott, amikor meglátta a növényeket a partszegélyen. Nevill finoman keményített a féken, és ismét a felszínre kényszerítette a halat. Az elszánt csuka ismét beúszott a sűrű növények közé. Amikor harmadszor is megjelent a felszínen, már úgy látszott, nem csak ideiglenes volt a fáradtsága.

A látszat azonban néha csal a hal egy erőset csapott a farkával és utoljára elbújt a víz alatt. Egy pillanat múlva minden ellenállás nélkül hagyta, hogy Neville kivezesse a sekély vízbe és kiemelje nagyméretű merítő szákjával. Csukánk 90 cm hosszú volt.

Szabadon engedjük

Neville zsákmányát 9 kg-ra becsülte. Gyakorlott keze nagyon ügyesen boldogult a hármashoroggal. Még arra sem vesztegette az időt, hogy lefektesse a halat, állva vette le a horogról. A csuka máris visszakerült a vízbe, mielőtt még teljes egészében tudatosíthatta volna, hogy kifogták. Pillanatok alatt erőteljes farokmozdulatokkal búcsúzva eltűnt a mély vízben.

A cikkhez tartozó 9képmegtekintéséhez regisztrációra van szükség.

Szerző:	Forrás:	Megjelent:
danisoad	amatorhorgaszok.hu	2010-12-09 21:14:22

 

A szerző további tananyagai: