Főoldal | Horgász Suli | Egyéb | | John Watsonnal a mocsárvidéken

John Watsonnal a mocsárvidéken

2010-12-09 21:34:01



Ha ragadozókra akarsz horgászni a szálegyenes csatornákban, számolnod kell bizonyos kockázattal. Ritkán találod meg a halakat ugyanazon a helyen ma itt vannak, holnap tízegynéhány kilométerrel odébb.

A70-es évek közepétől, amikor a süllők igazán meghonosodtak Nagy Britanniában, egyre nő azoknak a száma, akik szívesen vadásznak ezekre a nehezen fogható, imponáló ragadozókra. Volt idő, amikor a horgászok ki akarták irtani a süllőt, attól tartva, hogy kiszorítja az őshonos halakat.
Másoknak, például John Watsonnak, elég a sport izgalma: ne feledjük, hogy egy nagy süllőre akár több nappalt és éjszakát is kell vadászni.

A Great Ouse folyó minkét partján húzódó mocsaras terület Anglia keleti részén, amelyet sok csatorna szel át, csodálatos hely kapitális süllők fogására.

Első nap

A körülmények a lehető legjobbak. Az első napon Johon a zavaros vizű Delph csatornát választotta. A süllők szaglása és látása kiváló, így a zavaros víz számukra nem akadály. Miután összeállította felszerelését két fenekező botot dévérszeletekkel csalizva John a taktikán gondolkodott. Két lehetősége van. Ha biztosak vagyunk benne, hogy vannak halak a kiválasztott vízszakaszon, hosszabb ideig itt maradhatunk, de vándorolhatunk is a folyó mentén egészen addig, amíg kapásunk nem lesz. John egy héttel ezelőtt egy nagy süllőt és néhány kisebb halat fogott itt, ezért tovább akar maradni.
Az orsó előtt a zsinórra John olyan elektronikus kapásjelzőt szerelt, amely akkor jelez, ha a hal kihúzza a zsinórt a csipeszből. Néhány órán át nem történik semmi.

Ez a hosszú szünet nem bíztató. A nagy halakra ugyan gyakran kell sokáig várni, de ha lennének süllők a környéken, már régen elkezdtek volna kapni.

Dél körül John úgy dönt, hogy lejjebb költözik a csatorna partján egy másik kedvenc horgászhelyére. Legfőbb ideje, hogy végre megjelenjenek a halak, de ma még az egyébként nagy számban nyüzsgő apróhalak sem adják jelét, hogy valahol a környéken lennének.

Végül John megakasztja az élettelen sügeret támadó halat, és néhány másodperces feszült várakozás után megkezdi a küzdelmet egy igazán harcias ellenféllel. A meglepően hevesen küzdő hal makacsul a mélyben marad, ami süllőre utalhatna, de amikor John végre a felszínre húzza, egy csuka feje jelenik meg. Végtére is, a csuka is hal...

John megkezdi a horog eltávolítását, amely a hal kopoltyúfedelébe akadt be, és közben felhorzsolja az ujját a kopoltyúívek fogain. Amikor a hal már visszakerült a vízbe, kijelenti, hogy inkább ő maga sérüljön, minthogy a halnak okozzon maradandó sérülést.Nem használok kesztyűt, mert így sokkal gyorsabb mondja. A horzsolás nem látszik súlyosnak.

John megint leül botjai mellé és vár végül is nem fejelhetjük be a horgászást egy kétkilós hallal. Éppen fejtegetésbe kezdene a felszerelésről. Tulajdonképpen minden horgászvízen... kezdi, de ebben a pillanatban megszólal a kapásjelző. Egy nagyon óvatos kapás kezdődik, de sajnos semmi konkrét nem lesz belőle. John megvizsgálja a csalit: fogak nyoma látszik rajta. John állítása szerint leginkább a süllők köpik ki a csalit. A csuka rendszerint befejezi azt, amit elkezdett, kivéve, ha a csali nem fér be a szájába az viszont elég ritkán fordul elő. Visszatérünk a felszerelésre. Bár elsősorban süllőt szeretne fogni, John a biztonság kedvéért nehezebb szerszámot használ. Véleménye szerint a sportbravúroknak semmi értelmük akkor, ha bármelyik pillanatban egy 9 kilós csuka akadhat a horogra.

Túl nagy az a kockázat, hogy a hal szájában marad két hármashorog és az acél előke.
Közben s következő kapásnál a hal egy angolnaszeletet támad, de el is engedi a csalit.


Második nap az Ouse folyó

John úgy dönt, hogy átköltözik az Ouse folyóra. Igaz ugyan, hogy a folyóban nincs sok süllő, de nő az esélye, hogy egy szép csukát sikerül fogni. 20 percet autózunk, és alig egy fél óra múlva John botjai már ismét a vízben vannak. Várunk. John elmondja, hogy a csukák és a süllők néha több kilométeres szakaszon végigvadásszák a rézsű szélét. Ezért a múlt heti legjobb hely ma esetleg teljes kudarcot hoz.

Megint történik valami, de ez nem kapás. John felszedi egyik botját, és megkerülve a másikat, kicsit lejjebb állítja fel. így egy hosszabb folyószakaszt tud megvizsgálni, és mindig két csalija van a vízben.

Ilyen az élet a kapásjelző éppen akkor kezd berregni, amikor a kávésbögréért nyúlunk, de ebből sem lesz semmi. A csalin nem látszik fogak nyoma, tehát nyugodt lélekkel visszamehetünk kávézni.


Időnk lassan lejár. John egy körülbelül két kilométeres folyószakaszt járt be, és egyetlen kapása sem volt.

Hideg van, és fogyóban a kávénk. John elkezdi visszacsévélni a zsinórt az első boton, de hirtelen megáll. Valami van ott közli, és mozdulatlanná dermed. Nem, csak szerettem volna...mondja csalódottan. Megint elkezdi csévélni a zsinórt, de most már óvatosabban. A bot spiccét a vízben tartja. Igaz lenne...? Mégiscsak van valami! Végre...

A második nap végén megjelenik a vízfel-színen az, amire olyan sokáig vártunk. A zsákmány nem nagy, de egy tökéletes formájú 0,45 kg súlyú süllő. A döglött bodorka alig fér a szájába. Ez a süllő ennek a víznek a jövőjét képviseli, és John nagyon óvatosan bánik vele.
Imádom a süllőket. Mindig tökéletes az eleganciájuk mondja elégedetten.

A cikkhez tartozó 11képmegtekintéséhez regisztrációra van szükség.

Szerző:	Forrás:	Megjelent:
danisoad	amatorhorgaszok.hu	2010-12-09 21:34:01

 

A szerző további tananyagai: