Főoldal | Horgász Suli |
Fenekező horgászat
| Állóvizi | Dévérezes lengő spiccel
A lengő spicc az utóbbi időben kezd visszatérni a divatba. Egyre több horgász jön rá, hogy álló vízen ez a legkiválóbb kapásjelző.
A lengő spicc (swingtip) a lehető legérzékenyebb kapásjelző. Ezt az egyszerű eszközt az angol Jack Claytonnak köszönhetjük, ő mutatta be először még az ötvenes években. A lengőspicces horgászás technikája azóta sem változott sokat, és Jack zseniális találmánya kiállta az idő próbáját.
Különféle csatlakozók
Jack és a többi korabeli horgász nagyon sokat kísérletezett, amíg végre megállapították, hogy a legjobbak a nejlon csatlakozós lengő spiccek. Elég merevek ahhoz, hogy megakadályozzák a zsinór gubancolódását a jelző spiccen, ugyanakkor elég érzékenyek a legfinomabb kapások jelzéséhez is.
Ma már nehéz ilyen lengő spicceket találni, mert a mostaniak lágy, szilikon csatlakozóval készülnek, amelyek nagyon érzékenyek ugyan, de dobás közben mindenfelé röpködnek és összegubancolják a zsinórt a bot végén. Öntött gumi csatlakozóval ellátott lengő spiccek is kaphatók.
Különféle hosszúságok
A lengő spicc hosszúságát attól függően kell megválasztani, hogy milyen vízben akarsz horgászni. Minél mélyebb a víz és minél erősebb a sodrás, annál hosszabb lengő spicc- re van szükség. A biztonság okáért érdemes több, 25 és 50 cm közötti hosszúságú spiccet tartani magunknál, így könnyen lehet alkalmazkodni az adott horgászvíz igényeihez.
Őrizd meg az egyensúlyt
Mint mindig, most is a jól összeválogatott felszerelés: bot, zsinór, ólmok, előke és horog a siker kulcsa.A horgászbot mielőtt divatba jött a csúzli az etetőanyag kilövésére, lengő spiccel ritkán horgásztak 30 méternél távolabb a parttól. Kézzel csak ilyen távolságra lehetett bedobni az etetőanyagot. A lengőspicces botok akkoriban 2,7-3 méteresek voltak, és ez a hosszúság teljességgel elegendő is volt. Ma, amikor csúzlival akár kétszer ekkora távolságra is etethetünk, hosszabb (pl. 3,3 méteres) parabola akciójú botokra van szükség, hogy jól kirugózzák a dévér első menekülési kísérletét. A dévér ugyan nem túl harcias hal, de lágy a szája és gyakran leakad a horogról.
Az orsó, zsinór és ólmok szerezz be egy jó minőségű orsót két dobbal, és 1,1; 1,4 és 1,8 kg szakítószilárdságú zsinórral töltsd fel azokat. Ez a szakítószilárdság lehetővé teszi a megfelelő ólmok használatát. Az 1,1 kg-os zsinórra 7-14 grammos ólmot, az 1,4 kg osra 14-21 grammos ólmokat, az 1,8 kg szakítószilárdságú zsinórra pedig 21-28 grammos ólmokat kell szerelni. A sodrás ereje, az időjárási viszonyok és a horgászás távolsága határozzák meg, melyik kombinációt érdemes választani. Altalános elvként mindig a lehető legkisebb súlyt válaszd, de mégis elég nagyot ahhoz, hogy lehetővé tegye a csali kijuttatását a kívánt helyre, és ne sodorják el a hullámok, a szél és a víz áramlatai.
A végszerelék - az ólmot tartó oldalelőkéhez használj valamivel vastagabb zsinórt, mint az orsóra. Ennek az előkének kb. 40 cm hosszúnak kell lennie, hogy elcsúsztathasd a csalit, és ezzel kapásra ösztönözd a halakat anélkül, hogy változtatnod kellene az ólom helyzetén. A horogelőke legyen kb. 1 méter hosszú. A lassan lemerülő csali nagyon vonzó a dévérek számára, és minél hosszabb az előke, annál nagyobb az esély arra, hogy a halak már a csali süllyedése közben kapnak. Másrészt viszont az előke nem lehet túl hosszú, mert akkor nehéz bevágni és fárasztani a halat.
Ha olyan vízen horgászol, ahová ritkán járnak horgászok, egy piros csonti vagy egy kenyérdarab 10-12-es horgon biztosan beválik. Ott viszont, ahol sokan horgásznak, kicsi, 14-es, 16-os, 18-as, sőt 20-as horgokra van szükség. A csalinak is ehhez illően kicsinek kell lennie. Jó választás egy kicsi csonti (pinki) 20-as horgon, egy báb 18-ason, két vagy három fehér csonti vagy báb 16-os, egy kis piros és egy fehér csonti 14-es horgon.
A horgászás megtervezése
Most, hogy felszerelésed már készen áll, meg-kezdheted a dévérek vadászatát. Gyúrd ösz- sze vízzel a kenyeres etetőanyagot úgy, hogy olyan golyókat formálhass, amelyek a levegőben nem esnek szét. Az etetőanyaghoz adj egy kevés fehér csontit, bábot és néhány felaprózott földigilisztát.
Tegyük fel, hogy egy kb. 30 m széles és 2,5- m mély csatornán, vagy lassú folyón fogsz horgászni. Itt 25-30 cm-es lengő spiccre van szükséged. A horgászbotot tartsd magad elé, egy kicsit a sodrás vagy a szél irányába úgy, hogy a bot tengelye egybeessék a zsinórral. Dobj óvatosan fej fölül, a túlsó parttól 5 méterre célozva.
Feszítsd meg a zsinórt, hogy a lengő spicc kis szögben lógjon közvetlenül a víz fölé. A lengő spicc azonnal jelezni fogja, ha kap egy dévér.
Néhány percig ne etess, lehet, hogy a dévérek már itt is vannak. Ha nincs kapás, elkezdheted az etetést. Dobj be öt kis gombócot, de ne egy helyre. Hármat helyezz el a túlsó parttal párhuzamosan célod magasságában, a két utolsót pedig a túlsó partra merőlegesen, magadhoz valamivel közelebb. Az lényeg, hogy az etetőanyagodból lakomázva a dévérraj a túlsó partnál maradjon.
A két utolsó golyó azokat a dévéreket fogja odacsalni, amelyek a nagy tolongásban nem jutnak hozzá a nagyobb adaghoz, de szintén nagyon éhesek, ezért csalid is érdekelni fogja őket.
A felső és a középső lengő spicc folyóra, vagy erős szélben tóra alkalmas. Mindkettő meglehetősen hosszú és elég nehéz. Az alsó lengő spicc nagyon érzékeny. Egy régi rezgő spiccből készült, és sekély tavakon lehet vele jól horgászni szélcsendes időben. Mindhárom kapásjelzőnek vastag zsinórból készült nejlon csatlakozója van.
A horgászást az etetett hely állásodhoz közelebb eső szélén kezdd. Csak akkor dobj az etetett terület közepére, ahol a raj nagy része van, amikor a kapások ritkulni kezdenek. Ez a legfontosabb pillanat. Most erőteljesebben kell etetned, hogy ott tartsd a rajt, bár mindig fennáll a veszély, hogy a dévérek megijednek és elúsznak.
Ne ess túlzásba két-három percenként egy- egy golyó elegendő. Ha gyengülnek a kapások, várj egy kicsit tovább, mielőtt újra etetni kezdenél. Fő célod a túlsó part, három golyót tehát oda, egyet pedig közelebb dobj be.
Ha megtalálod a táplálkozó rajt, hamis kapásokra is számítanod kell. A nagy tömegben előforduló halak ugyanis gyakran neki-nekiúsznak a zsinórnak. Lengő spicced tehát akkor is ki fog egyenesedni, amikor a halak csak meglökik a zsinórt, s a csalihoz semmi köze a jelzésnek. Gyakorlással majd megtanulod, hogy megkülönböztesd a hamis jelzéseket az igazi kapásoktól, de még a nagyon gyakorlott horgászok is csak minden második kapást találnak el. A téves jelzéseket nem a lengő spicc okozza, sőt a swingtipnek van egy nagyon nagy előnye a rezgő spiccel (quivertip) szemben. A rezgő spicc néhány centiméteres elhajlása a gyakran horgászott vizeken azt jelzi, hogy a halak óvatosan kóstolgatják a csalit, és megfeszítik a zsinórt. Lengő spiccel nem veszíted el az ilyen kapásokat. Tartsd mozdulatlanul a horgászbotot, és a lengő spicc legkisebb elmozdulásánál egy picit told előre.
Dévérezes lengő spiccel
2010-12-18 21:03:02A lengő spicc az utóbbi időben kezd visszatérni a divatba. Egyre több horgász jön rá, hogy álló vízen ez a legkiválóbb kapásjelző.
A lengő spicc (swingtip) a lehető legérzékenyebb kapásjelző. Ezt az egyszerű eszközt az angol Jack Claytonnak köszönhetjük, ő mutatta be először még az ötvenes években. A lengőspicces horgászás technikája azóta sem változott sokat, és Jack zseniális találmánya kiállta az idő próbáját.
Különféle csatlakozók
Jack és a többi korabeli horgász nagyon sokat kísérletezett, amíg végre megállapították, hogy a legjobbak a nejlon csatlakozós lengő spiccek. Elég merevek ahhoz, hogy megakadályozzák a zsinór gubancolódását a jelző spiccen, ugyanakkor elég érzékenyek a legfinomabb kapások jelzéséhez is.
Ma már nehéz ilyen lengő spicceket találni, mert a mostaniak lágy, szilikon csatlakozóval készülnek, amelyek nagyon érzékenyek ugyan, de dobás közben mindenfelé röpködnek és összegubancolják a zsinórt a bot végén. Öntött gumi csatlakozóval ellátott lengő spiccek is kaphatók.
Különféle hosszúságok
A lengő spicc hosszúságát attól függően kell megválasztani, hogy milyen vízben akarsz horgászni. Minél mélyebb a víz és minél erősebb a sodrás, annál hosszabb lengő spicc- re van szükség. A biztonság okáért érdemes több, 25 és 50 cm közötti hosszúságú spiccet tartani magunknál, így könnyen lehet alkalmazkodni az adott horgászvíz igényeihez.
Őrizd meg az egyensúlyt
Mint mindig, most is a jól összeválogatott felszerelés: bot, zsinór, ólmok, előke és horog a siker kulcsa.A horgászbot mielőtt divatba jött a csúzli az etetőanyag kilövésére, lengő spiccel ritkán horgásztak 30 méternél távolabb a parttól. Kézzel csak ilyen távolságra lehetett bedobni az etetőanyagot. A lengőspicces botok akkoriban 2,7-3 méteresek voltak, és ez a hosszúság teljességgel elegendő is volt. Ma, amikor csúzlival akár kétszer ekkora távolságra is etethetünk, hosszabb (pl. 3,3 méteres) parabola akciójú botokra van szükség, hogy jól kirugózzák a dévér első menekülési kísérletét. A dévér ugyan nem túl harcias hal, de lágy a szája és gyakran leakad a horogról.
Az orsó, zsinór és ólmok szerezz be egy jó minőségű orsót két dobbal, és 1,1; 1,4 és 1,8 kg szakítószilárdságú zsinórral töltsd fel azokat. Ez a szakítószilárdság lehetővé teszi a megfelelő ólmok használatát. Az 1,1 kg-os zsinórra 7-14 grammos ólmot, az 1,4 kg osra 14-21 grammos ólmokat, az 1,8 kg szakítószilárdságú zsinórra pedig 21-28 grammos ólmokat kell szerelni. A sodrás ereje, az időjárási viszonyok és a horgászás távolsága határozzák meg, melyik kombinációt érdemes választani. Altalános elvként mindig a lehető legkisebb súlyt válaszd, de mégis elég nagyot ahhoz, hogy lehetővé tegye a csali kijuttatását a kívánt helyre, és ne sodorják el a hullámok, a szél és a víz áramlatai.
A végszerelék - az ólmot tartó oldalelőkéhez használj valamivel vastagabb zsinórt, mint az orsóra. Ennek az előkének kb. 40 cm hosszúnak kell lennie, hogy elcsúsztathasd a csalit, és ezzel kapásra ösztönözd a halakat anélkül, hogy változtatnod kellene az ólom helyzetén. A horogelőke legyen kb. 1 méter hosszú. A lassan lemerülő csali nagyon vonzó a dévérek számára, és minél hosszabb az előke, annál nagyobb az esély arra, hogy a halak már a csali süllyedése közben kapnak. Másrészt viszont az előke nem lehet túl hosszú, mert akkor nehéz bevágni és fárasztani a halat.
Ha olyan vízen horgászol, ahová ritkán járnak horgászok, egy piros csonti vagy egy kenyérdarab 10-12-es horgon biztosan beválik. Ott viszont, ahol sokan horgásznak, kicsi, 14-es, 16-os, 18-as, sőt 20-as horgokra van szükség. A csalinak is ehhez illően kicsinek kell lennie. Jó választás egy kicsi csonti (pinki) 20-as horgon, egy báb 18-ason, két vagy három fehér csonti vagy báb 16-os, egy kis piros és egy fehér csonti 14-es horgon.
A horgászás megtervezése
Most, hogy felszerelésed már készen áll, meg-kezdheted a dévérek vadászatát. Gyúrd ösz- sze vízzel a kenyeres etetőanyagot úgy, hogy olyan golyókat formálhass, amelyek a levegőben nem esnek szét. Az etetőanyaghoz adj egy kevés fehér csontit, bábot és néhány felaprózott földigilisztát.
Tegyük fel, hogy egy kb. 30 m széles és 2,5- m mély csatornán, vagy lassú folyón fogsz horgászni. Itt 25-30 cm-es lengő spiccre van szükséged. A horgászbotot tartsd magad elé, egy kicsit a sodrás vagy a szél irányába úgy, hogy a bot tengelye egybeessék a zsinórral. Dobj óvatosan fej fölül, a túlsó parttól 5 méterre célozva.
Feszítsd meg a zsinórt, hogy a lengő spicc kis szögben lógjon közvetlenül a víz fölé. A lengő spicc azonnal jelezni fogja, ha kap egy dévér.
Néhány percig ne etess, lehet, hogy a dévérek már itt is vannak. Ha nincs kapás, elkezdheted az etetést. Dobj be öt kis gombócot, de ne egy helyre. Hármat helyezz el a túlsó parttal párhuzamosan célod magasságában, a két utolsót pedig a túlsó partra merőlegesen, magadhoz valamivel közelebb. Az lényeg, hogy az etetőanyagodból lakomázva a dévérraj a túlsó partnál maradjon.
A két utolsó golyó azokat a dévéreket fogja odacsalni, amelyek a nagy tolongásban nem jutnak hozzá a nagyobb adaghoz, de szintén nagyon éhesek, ezért csalid is érdekelni fogja őket.
A felső és a középső lengő spicc folyóra, vagy erős szélben tóra alkalmas. Mindkettő meglehetősen hosszú és elég nehéz. Az alsó lengő spicc nagyon érzékeny. Egy régi rezgő spiccből készült, és sekély tavakon lehet vele jól horgászni szélcsendes időben. Mindhárom kapásjelzőnek vastag zsinórból készült nejlon csatlakozója van.
A horgászást az etetett hely állásodhoz közelebb eső szélén kezdd. Csak akkor dobj az etetett terület közepére, ahol a raj nagy része van, amikor a kapások ritkulni kezdenek. Ez a legfontosabb pillanat. Most erőteljesebben kell etetned, hogy ott tartsd a rajt, bár mindig fennáll a veszély, hogy a dévérek megijednek és elúsznak.
Ne ess túlzásba két-három percenként egy- egy golyó elegendő. Ha gyengülnek a kapások, várj egy kicsit tovább, mielőtt újra etetni kezdenél. Fő célod a túlsó part, három golyót tehát oda, egyet pedig közelebb dobj be.
Ha megtalálod a táplálkozó rajt, hamis kapásokra is számítanod kell. A nagy tömegben előforduló halak ugyanis gyakran neki-nekiúsznak a zsinórnak. Lengő spicced tehát akkor is ki fog egyenesedni, amikor a halak csak meglökik a zsinórt, s a csalihoz semmi köze a jelzésnek. Gyakorlással majd megtanulod, hogy megkülönböztesd a hamis jelzéseket az igazi kapásoktól, de még a nagyon gyakorlott horgászok is csak minden második kapást találnak el. A téves jelzéseket nem a lengő spicc okozza, sőt a swingtipnek van egy nagyon nagy előnye a rezgő spiccel (quivertip) szemben. A rezgő spicc néhány centiméteres elhajlása a gyakran horgászott vizeken azt jelzi, hogy a halak óvatosan kóstolgatják a csalit, és megfeszítik a zsinórt. Lengő spiccel nem veszíted el az ilyen kapásokat. Tartsd mozdulatlanul a horgászbotot, és a lengő spicc legkisebb elmozdulásánál egy picit told előre.
A cikkhez tartozó 6képmegtekintéséhez regisztrációra van szükség.
| Szerző: | Forrás: | Megjelent: |
| danisoad | amatorhorgaszok.hu | 2010-12-18 21:03:02 |
A szerző további tananyagai:



















































