Főoldal | Horgász Suli | Horgászbotok, orsók, felszerelések | | Varázsvesszők (Stick Úszók)

Varázsvesszők (Stick Úszók)

2011-01-06 14:29:10



Folyóvízen gyakran vesszük kézbe a finomabb úszós botot. Eredményességünk viszont nagyban, függ attól, megtaláljuk-e a legmegfelelőbb úszót az adott terepre.

A stick úszók alakjukról kapták a nevüket olyanok, mint egy vessző, vagyis angolul stick, ami varázsvesszőt is jelent. Az angol horgászok szeretnek úgy horgászni, hogy orsóval szerelt úszós horgászbotot használva messze maguk elé engedik a szereléket a folyás irányában. Ez a technika nagyon eredményes, de szinte biztos, hogy egy hosszabb szakaszon nem egyenletes a víz áramlása. Olyan úszókat kellett tehát kitalálni, amelyek nem merülnek le a sodrás örvényeiben, könnyű őket függőleges helyzetben tartani, és
meg a változatos kapásokat is jól jelzik. A Stick típusú úszók mindezeket az előnyöket egyesítik.

A stick típusú úszó felépítése

A stick két, határozottan elkülönülő részből áll. A felső része valamilyen nagyon könnyű anyagból, leggyakrabban balsafából, esetleg könnyű műanyagból, pl. keményített hungarocellből készül. Az úszó alsó része valamilyen nehéz, kis vízkiszorítású anyagból: bambuszból, valamilyen merülő fából, nehéz műanyagból, vagy akár fémből is készülhet. A stick úszó a kétféle, a könnyű és nehéz, anyag kombinációjának köszönheti nagyfokú stabilitását.

Alapelvek

A stick segítségével különféle módokon vezet-hetjük a csalit, így a horgásztechnikát mindig a halak pillanatnyi hangulatához igazíthatjuk. Horgászhatunk visszatartva a csalit, szabadon úsztatva, illetve lebegő és süllyedő csalival egyaránt. Mindegyik módszernél vannak azonban bizonyos szabályok, amelyeket be kell tartani.

Az úszó soha ne legyen nagyobb a feltétlenül szükségesnél. Az 1-1,2 m mély horgászvizeken rendszerint elégséges a4 db 4-es ólom- sörétnyi (4 x 0,17 g) vízkiszorítású úszó. Mélyebb, legfeljebb 2,5 m mély vizekre 5-ször 4-es vízkiszorítású, vagyis olyan úszót kell használni, amelyik még egy 4-es ólomsörétet elbír. A 2,5-3,5 m mély vizekre pedig 6 db .4- es sörétnek megfelelő úszót. Ha a horgászvíz még mélyebb, érdemes rögtön más módszert választani. Az úszó kiválasztásánál figyelembe kell venni a sodrás sebességét is.

Minél gyorsabb a sodrás, annál nagyobb úszót célszerű használni.
A mélységmérés a horgászat elengedhetetlen feltétele. Ha nem méred meg pontosan a vízmélységet, nem tudod pontosan vezetni a csalit sem.
A zsinór kiigazítása lehetővé teszi a kényes kapások észlelését és a villámgyors bevágást. A zsinór nem kerülhet az úszó elé, egyenes vonalat kell alkotnia a spicc és az úszó között. Ha gondot okoz a szél, süllyeszd le a zsinórnak az úszóhoz legközelebb lévő darabját úgy, hogy lesúlyozod egy 6-os vagy 8-as (0,10 g vagy 0,06 g) ólomsöréttel.

Pontos dobással jobban tudod ellenőrizni az úszót, és gyakoribb kapásokra is számíthatsz. Ha a táplálkozó halak a horgászvíz egyik pontján gyülekeznek, ne pazarold idődet üres-járatokra. Pontosan oda, vagy legfeljebb egy méterrel előbbre dobj, ahol az előbb kapásod volt. Természetesen néhány dobásonként ellenőrizd, nem vonultak-e arrébb a halak.

Módszerek

A stick típusú úszóval négy alapvető módon lehet horgászni, így a horgász gyorsan tud alkalmazkodni az aktuális körülményekhez és a halak aktivitásához.
A klasszikus, bár egyáltalán nem a legegyszerűbb mód a szerelék szabad vezetése az áramlás sebességével. Különösen eredményes nyáron, amikor a halak aktívak és viszonylag nagy területen mozognak. A szabadon sodródó csalinak érintenie kell a feneket, vagy legfeljebb néhány centivel emelkedhet föléje, ezért olyan fontos az ereszték pontos beállítása. A szabad úsztatás leginkább akkor válik be, ha a horgász mintegy 15 méterrel az állása alá engedheti a csalit a sodrásban.

A zsinór visszatartásakor az úszó egy kicsit ki-emelkedik és megdől. Fogd le mutatóujjaddal a dob peremét, így lefékezheted az orsóról lefutó zsinórt.
A csali mozgatása (a bot végének meg-meg- emelése) jó módszer a halak ingerlésére, ha éppen nincs étvágyuk, vagy feltehetőleg már többször is lehetett dolguk horgásszal. Az úszónak pontosan alkalmazkodnia kell a vízmélységhez, és a legalsó sörétnek mintegy 40 cm-re kell lennie a horogtól. 2-3 méterenként visszafogjuk az úszót, ilyenkor a csali felemelkedik a fenékről. Ezután szabadon elengedjük az úszót, így a csali ismét leszáll. A visszatartások száma és időtartama a sodrás erejétől és a halak aktivitásától függ, érdemes folyamatosan kísérletezni.

Az ejtős vízközti horgászmódszert akkor alkalmazzuk, ha a laza etetőanyag csábítására a halak a mélyből feljebb jönnek táplálkozni. Az egyenletesen elosztott ólmokkal nehezített szereléket úgy dobod be, hogy az előke és a zsinór egyenes vonalban essen az úszó alatt a vízre. A csali lassan, ívben száll alá a vízfenék irányába. Az ereszték süllyedésével párhuzamosan az úszónak függőlegesbe kell beállnia. Ha a hal elkapja a süllyedő csalit, megdőlve marad az úszó.

A visszatartós horgászás akkor eredményes, ha a halak kevéssé aktívak. Az eresztéket a víz mélységénél 15-45 cm-rel mélyebbre állítjuk be. Vízbeérkezést követően egész úton vissza-fogjuk, ezért a sodrásnál sokkal lassabban úszik lefelé. A csali közvetlenül a meder fölött mozog, megelőzve az úszót és az ólmokat is. Ehhez a módszerhez a forgó dobú orsó a legalkalmasabb. Semmiképpen sem szabad a csalit egyre távolabb felkínálni, mert végül a halak túl messzire úsznak el. A kukacokat továbbra is ugyanarra a helyre, vagy 2-3 méterrel feljebbre kell dobni, hogy csökkentsük a passzív távolságot.

Etetés

Mikor, hol és mennyit ezek a legfontosabb kérdések. A túl sok etetőanyaggal túletetjük a halakat, a túl kevés pedig esetleg arra készteti őket, hogy tovább álljanak egy olyan horgászhoz, aki bőségesebben etet.

A szóródó etetőanyagot enyhén az ár irányában dobd. A 2-3 méter már megfelelő távolság, de a messzebbre szórt etetést elsodorja a víz. Az anyag legyen a sodrásnak megfelelően nehéz és masszív, hogy a kívánt helyre tudd juttatni. Ha a halak nagyon aktívak, kétszer etess, miközben egyszer átvezeted a szereléket a horgászhelyeden. Ez az etetési mód felcsalja a halakat a felszínre, így ott vízközt foghatod őket.
Ha a halak jól kapnak, ne változtass az etetés kezdeti ritmusán és az egyszerre bedobott csontik számán.

Ha ritka a kapás, csökkentsd alkalmanként kb. ötre a bedobott kukacok számát, és csökkentsd az etetés gyakoriságát is, különben a halak elúsznak a megmaradt, távolodó csontik után. Az etetett terület változtatása lehetővé teszi a szerelék teljes ellenőrzését. Kezdd mindig a partközeiben, és eleinte az etetett hely közepén horgássz, majd később horgászd meg a parttól távolabbi oldalát is. Ha ott is van kapás, és továbbra is ellenőrizni tudod a szereléket, szórd kicsit messzebbre az etetőanyagot addig a határig, ameddig pontosan tudod vezetni az úszót. A nagyobb halak ritkán jönnek egészen közel a parthoz, akissé távolabb felkínált etetőanyag viszont kapásra ingerelheti őket.

A cikkhez tartozó 5képmegtekintéséhez regisztrációra van szükség.

Szerző:	Forrás:	Megjelent:
danisoad	amatorhorgaszok.hu	2011-01-06 14:29:10

 

A szerző további tananyagai: